Sokak számára tűnik egyszerűnek a mentőkutya-kiképzés, és rendkívül divatossá is vált. Úton-útfélen hallhatunk "szakértő" hozzászólást, sokszor jóindulattal, de mindenféle tapasztalaton alapuló hozzáértés nélkül.

Először is azok számára, akik véleményt szeretnének alkotni, ajánlatos, hogy készítsenek fel és vizsgáztassanak le egy kutyát, és ezt persze nem egyszer, hanem kétszer-háromszor (hisz a vizsgákat évente kell megújítani), és nem Magyarországon, hanem külföldön, ahol minden helyzet és minden bíró idegen. Érdekes, hogy e munkát minősítő, bíráló "szakértők" között ilyet nem találhatunk. Olyat azonban annál inkább, akit néhány hét/hónap tréning után már, mint "mentőkutyást" köszönthetünk. Hogy miért van idézőjelben? Mert egy mentőkutyás nem kívülről, hanem belülről válik azzá ami, na és persze rengeteg gyakorlással. Attól, hogy valaki egyenruhába bújik, és vöröskeresztes hámot tesz kutyájára, attól nem válik mentőkutyássá. Mi is kell hozzá? Rengeteg munka, felelősség tudat és alázat. Alázat az emberek és a kiképzés iránt. A mentőkutyák képzését egy kívülálló nyugodtan nevezheti unalmasnak, és egyhangúnak, hisz szituációs gyakorlatok végtelen sorából áll. A fegyelmező és ügyességi feladatok képzése és stabilizálása viszonylag rövid idő alatt (kb. 1 év) megtörténik. Mármint a minimum. Ahogy a keresési minimum követelmények is elsajátíthatók ennyi idő alatt. Hangsúlyozom, a minimum. Mert hogy aki lelkiismeretes, rendelkezik szakmai hozzáértéssel, az nem elégszik meg a vizsga által követelt minimum tudással. Még sok más gyakorlatot is el kell sajátítania a kutyának és vezetőjének ahhoz, hogy a munkaérettséget elérjék. A fegyelmező gyakorlatokat bővíthetjük a futás közbeni pózos gyakorlatokkal, a kézjellel/sípjellel való munkával, a nagy távolságról való irányíthatósággal, a nagy mennyiségű és kutyát is tartalmazó csoportban való munkával, de hát ezt még sokáig fokozhatnám, de én inkább az olvasó fantáziájára bízom a feladatok továbbfejlesztését. A romkutató munkát is tovább lehet fejleszteni, igényes és egyre nehezebb búvóhelyekkel, zavaró kutyákkal, emberekkel, zajokkal, mindkét féle munka megköveteléssel (irányított és önálló), stb. Egyszer egy eredményes vadászkutya kiképzőnek meséltem arról, hogy milyen munkát várunk el egy romkutató kutyától, mire ő csodálkozva mondta: -"De hát ez két kutya munkája! Egy vizsláé és egy retrieveré. Azaz, az egyik messze és önállóan dolgozik, a másik közel és irányítást igényelve." Mi tehát két kutyát bújtatunk egy bőrbe, egyrészt teljesen önálló döntéseket, "ötleteket" várunk kutyánktól, másrészt pontosan irányítható mozgást, keresőmunkát. Rengeteg idő, míg a kétféle munka összeérik, s komoly technikai tudást követel. Ez talán az IPO munka kettősségéhez hasonlít: jó nyomkövető (kiegyensúlyozott, precíz, pontos) és jó őrző-védő (temperamentumos, bátor, önálló, mégis kezelhető) kutya ritkán jön össze, sokat kell keresni egy ilyen kutyát. A magas szinten dolgozó, terhelhető, önálló de mégis irányítható mentőkutya megtalálása és kiválasztása sem egyszerű dolog, de ha professzionális munkát szeretnénk végezni, magasra kell tenni a mércét, megfelelő ebet kell találni a munkához. És még ez sem elég, kitartó következetes munkával kell fölkészíteni a kutyákat. Aki vállalja a kihívást, és valóban meg szeretné ismerni munkánkat, azt szívesen látjuk. Ki a világ legjobb mentőkutyája? Gyakran kérdezik tőlünk a Tv-ben, utcán vagy munka közben. A válasz egyszerű: jó és rossz mentőkutya van. Eredményes és eredménytelen, csak ebben mérhető egy mentőkutya munkája. Mennyire megbízható, mennyire befolyásolhatatlan a külső körülmények által (zaj, szagok, fények, emberek, stb.), mennyire biztos a jelzésmódja. A mentőkutyák munkájának legkézzelfoghatóbb mércéje egy mentőkutya-verseny vagy vizsga. Hallom is már a kérdést: - nem egy éles bevetés? Hát nem. Az éles bevetések minden alkalommal rontanak a kutyákon (sokáig kell keresni, legtöbbször eredmény nélkül), és legtöbbször nem lehet ellenőrizni eredményességét. Ennek oka, hogy nagyon sokszor dolgozunk olyan eseteknél, amikor nem kerül elő az eltűnt személy. Azt már ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy ott volt, csak nem találtuk meg, vagy nem volt ott vagy nem mentünk el addig ahol volt. Tehát ilyenkor nélkülözzük a kontrollt. Ajánlat Vásároljon az Interneten kényelmesen házi kedvencének. Gimborn - cicáknak, kutyáknak és rágcsálóknak a legjobb! A megrendezett gyakorlások, versenyek során tudjuk, hogy hány ember tűnt el, és ennek függvényében folyamatosan figyelemmel kísérhetjük a kutya keresésének eredményességét, a keresési stílust, a munkaintenzitást, a jelzéseket. Mindezt annak a függvényében figyelheti meg a bíró, hogy pontosan tisztában van azzal, hova is van elrejtve a személy. Tehát ő észreveszi, és értékeléskor a kutyavezetővel is tudatja, hogy a kutya mennyire dolgozott "kéz alatt", elment-e a személy mellett vagy rögtön megtalálta és jelezte. Tehát a versenyeken/vizsgákon való részvétel állandó kontrollt ad, és szinten tartásra kényszerít. Szép dolog a gyakorlás is, de a kutya tanulékony jószág. Azok, akik állandóan egy azon romon tréningeznek, gondoljanak bele, olyan feladat elé állítják a kutyájuk, mint otthon a komódban a zokni keresés. Van három fiók, vajon melyikbe raktam? Mert a kutyák pillanatok alatt megtanulják, hogy hol vannak búvóhelyek, s innentől a keresési gyakorlat jelzőgyakorlattá egyszerűsödik. Jól tudjuk, a keresőkutya munkájának az egyik legfontosabb része a keresés. De hiába keres jól egy kutya, ha nem tökéletes a jelzése, ha nem ugat kitartóan, esetleg ott hagyja a személyt. S ha valaki szerint még mindig nem fontos a vizsga, akkor az csak egy kérdést tegyen föl magának: ő vajon befeküdne egy olyan sebész kése alá, aki nem végzett egyetemet és nincs diplomája, csak elmondták neki, hogy hogyan kell műteni, esetleg látott is néhány műtétet. Ugye nem?!