Kutyák az ûrben

Elôrebocsátjuk, hogy nem csupán kutyákat lôttek fel a világûrbe. Jártak ott majmok, egerek, hüllôk (pl. teknôsök), méhek és egyéb rovarok, valamint sokféle baktérium. De mindenképpen kutyák voltak az elsôk. Közülük is az orosz Lajka volt az, aki a Szputnyik-2 nevû szovjet mesterséges holddal úttörôként jutott ki a kozmoszba.

Lajka kistermetû, tehát a mesterséges hold szûk „kabinjában” való utazásra éppen alkalmas jószág volt. Mint az a fotókról megállapítható, testének szôrzete nagyobbrészt világos, míg a feje fekete volt. Mivel a jármûben élôlény utazott – mi több, feltehetôen az elsô nem emberi lény, amelyik felrepült a Föld körüli kozmikus pályára (a bizonytalanság oka, hogy a volt Szovjetunió az ötvenes évek végén sok jel szerint végzett soha be nem vallott, mert sikertelen emberkísérleteket is…), hát ezt a mûholdat elnevezték az „elsô ûrbiológiai mesterséges holdnak”. 1957 november 3-án tehát ezen a mesterséges holdon Lajka kutya is felszállt a magasba.

A több tonnás jármû hasznos tömege csak 500 kilogramm volt, és a kistermetû „ûrkutya” hermetikusan lezárt kabinban tartózkodott. Ha igaz, amit a hivatalos szovjet szervek késôbb állítottak, akkor Lajka révén a tudósok a súlytalanságba került biológiai lény, itt konkrétan egy állati test reakcióit tanulmányozták. A hivatalos változat szerint, ami annak idején a világsajtóban is helyet kapott, Moszkva azt állította: mivel a kémiai áramforrások (elemek) csak hét napra elegendô áramot adtak, Lajkát a hetedik napon az élelmet adó szerkezet utolsó adagjában beadott méreggel elpusztították, hogy ne szenvedjen.

Ám mint annyi minden e szigorú titoktartással övezett területen, sajnos ez sem volt igaz. A szovjet vezetés a kutyát kizárólag azért lôtte fel, hogy elmondhassák: ôk már élôlényt is küldtek a világûrbe. Ismervén a nyugati emberek állatszeretetét és az állatvédô ligák sokfelé jelentôs társadalmi erejét, beadták a világnak ezt a méreg-mesét. Azt a verziót, hogy Lajka utolsó ételadagjába gyorsan és fájdalommentesen ható szert kevertek, csak hónapokkal az eset után közölték Moszkvában, amikor látták, milyen nagy felháborodást keltett a világban a kis állat pusztulása. 1957 végén sokan meg is hatódtak – lám, milyen szépen megkönnyítették Lajka pusztulását a nagylelkû szovjet tudósok!

Hogy mi is történt valójában a rokonszenves kutyával, arra csak negyven évvel késôbb, 1997-ben derült fény, amikor az ITAR-TASZSZ hírügynökség kinyomozta az igazságot. Ez sokkal prózaibb, mint a fentebb vázolt kettôs legenda – és nagyon hasonlít sok késôbbi szovjet próbálkozáshoz, amikor is vagy elhallgattak fontos részleteket, vagy meg sem történt eseményeket állítottak be valósnak, vagy pedig utólag helyesbítették visszamenôleg azt, amit kezdetben elmondtak, nyilatkoztak róla. Így volt ez késôbb számtalanszor, a Gagarin-esetben és máskor is.

Ma már tudható, hogy ami akkor Hollywood-ízû reklámkampánynak látszott és csakugyan sok embert meghatott, cinikus hazugságsorozat volt csupán. A kutyával semmilyen kísérletet nem végeztek. A Szputnyik-2-nek nem is volt leszállóegysége, vagyis amikor a kutyát betették a szûk tartályba, eleve halálra ítélték. Lajka már az ûrutazás elsô perceiben elpusztult. Élve nem is jutott fel a légkör külsô szélére, a tulajdonképpeni világûrbe, mert rossz tervezés vagy kivitelezés miatt a Szputnyik-2 hôvédô pajzsa a levegôvel súrlódva túl korán leégett, emiatt a kis ûrhajóban – mesterséges holdban – keletkezô több száz fokos hôség megölt minden életet és tönkretette a mûszereket is. Az egész kísérlet balul ütött ki, a szputnyik repülésének nem lett semmilyen értékelhetô tudományos eredménye. Ilyen körülmények között nem is lehetett.

Tudjuk, mindmáig sok ezer állat pusztul el évente a különféle tudományos vagy annak nevezett állatkísérletek során. Mégis megdöbbentô volt annyi évtizeddel késôbb megtudni, hogy a jármû nem 162 napnyi ûrbeli keringés után, a Földhöz mind közelebb kerülve égett el, amikor szegény Lajka elvileg már hónapok óta nem élt – dehogy! Egy szó sem igaz abból, ami a sokfelé kiadott, így Magyarországon is megjelent „Ûrkutatási Lexikonban” található. Az akkor közölt moszkvai adatokkal ellentétben a hajó pár perccel a fellövés után elégett a légkörben! Így Lajkát nem mérgezhették meg a távolból az „emberséges” ûrkutatók: a szerencsétlen állat egyszerûen elégett a jármûvel együtt.

Az oroszok késôbb még két másik kutyát is fellôttek az ûrbe. A két ebet 1960-ban egy Szputnyik típusú ûrhajóba tették, a kettôs ketrecet a 4600 kilogramm tömegû szerkezet pilótaülésének helyébe építették be. Az ebek Bjelka és Sztrelka névre hallgattak. Már nem egyedül repültek ki az ûrbe: volt velük 40 egér, két patkány és rengeteg rovar, természetesen minden faj külön-külön elzárva. A hivatalos magyarázat szerint az ûrben uralkodó sugárzást és annak az élôlényekre kifejtett hatását akarták rajtuk tanulmányozni. Ennek természetesen csak akkor volna értelme, ha az összes állatot sikerül élve visszahozni, hogy tanulmányozhassák aztán a szervezetükben – pl. vérképükben – beállott változásokat. Ez állítólag egy nap múlva sikerült is, az állatokat hordozó kabin az ejtôernyôvel simán leszállt a földre.

Ezen felbuzdulva a kutatók arra a belátásra jutottak, hogy a kutyák igen alkalmasak az efféle kísérletekre. Így a következô ûrhajóban ismét két eb, bizonyos Pcsolka és Muska („Méh” és „Légy”) szálltak fel ismét egerekkel, rovarokkal stb. Ekkor azonban – hivatalos moszkvai beismerés szerint – visszatéréskor a kabin nem a megfelelô szögben érkezett a földi légkörbe, abban túl sokáig ment és egyszerûen elégett sajátos „tartalmával” együtt. Így Lajka után már Pcsolka és Muska is feliratkozott a világûrben elpusztult állatok képzeletbeli márványtáblájára.

A következô kísérletnél, amely hivatalosan már az „emberes” ûrkísérleteket volt hivatott elôkészíteni, egy Csernuska nevû, nevébôl ítélve fekete színû, de ismeretlen fajtájú kutya repült – állítólag. Úgy hírlik, csaknem két órát töltött kint az ûrben. Ugyanez történt a hírek szerint a következô, e téren utolsó ilyen kutyás ûrrepülésnél. Az eb neve ekkor Zvjozdocska volt. A kutya elôzô társához hasonlóan szintén 1 óra 50 percet repült.

Ezzel aztán véget is értek az állatkísérletek – ezután következtek az emberek…